Egy nagyon szép és megható kezdeményezést olvastam egy FB csoportban.
Éva örömöt akart szerezni kedves nagynénjének. A születésnapjára meglepetésként képeslapokkal szerette volna elkápráztatni, mert tudta, hogy nagynénje imádja a képeslapokat, ezért a csoportba bedobta kérését, hogy aki esetleg megteheti küldjön a nagynénjének egy képeslapot a születésnapjára. Elmesélte kedves rokona történetét és a csoporttagok egyre másra jelentkeztek is, hogy kérjék a címet, ahova a képeslapot küldhetik. De itt nem ért véget ez a történet, mert a csoporttagok kíváncsian várták a fejleményeket is, és Éva lelkesen hozta is az aktuális állást a meglepetés képeslap áradatról, ugyanis szinte naponta tudósított a nagynénjével történt telefonos beszélgetések után.
Úgy megfogott engem is ez a szép gesztus, hogy természetesen én is küldtem képeslapot Marika néninek. De a fantáziám is beindult és elképzeltem Marika nénit, amint megkapja a képeslapokat. Lentebb olvashatjátok.
***
Képeslapok szeretethullámai
Fájó csontjait megnyomkodta, és lassan de biztosan elindult a kiskapu irányába. Nem bírta megállni, hogy ne nézze meg minden nap a postaládát. Reménnyel teli kíváncsisággal indult minden délelőtt, szinte szertartás szerűen a kis ládikához. Az orvos is azt javasolta, hogy ha nehezen is megy, de minden nap sétáljon egy kicsit, mozgassa meg csontjait, izmait.
Félúton megállt, mert hallotta, hogy odabent csörög a telefon. Na, most mi legyen?- gondolta magában. Visszaforduljon vagy nem? De lehet mire beér, el is hallgat a csörgés. De az rendületlenül csilingelt tovább. Inkább mégis bemegy felvenni a telefont, mert biztos valamelyik családtag az, és elég sokáig szoktak csörgetni, tudják, hogy nem tud odavágtatni a telefonhoz. Most is ez volt a helyzet. Még csöngött a telefon mire beért, és fel tudta időben venni. Egyik kedves unokahúga telefonált. Szerencsére a rokonai gyakran hívták telefonon, még ha csak egy pár percre is, hiszen nagyon szerették Marika nénit és odafigyeltek rá. Már régóta egyedül élt, a rokonság messze lakott tőle, így ezek a telefonhívások jelentették a családi összetartozás érzését. Persze azért meg is látogatták néha, de mindenki dolgozott és a szűkebb családjukra is csak a hétvége jutott.
A telefonbeszélgetés után megint nekivágott az útnak a postaládáig. Kinyitotta és nagy örömére egy képeslapot talált benne. Szerette a képeslapokat, mert olyan szépek. Ez is egy szép példány volt. Egy virágcsokor és egy szülinapi köszöntés volt rajta.
Tényleg, nemsokára lesz a születésnapja. – villant az eszébe. A 73. születésnapja. Hogy repül az idő. Mennyi minden történt a 73 év alatt! Mennyi mindent megélt! Volt része nagyon sok örömben, de bánatban is. Mégis meg tudta őrizni a jókedvét, a humorát és a kíváncsiságát a világ dolgaira, a szeretetet a szívében mások iránt. Biztos volt benne, hogy ez az, ami miatt most is szellemileg friss tud maradni. Persze a test már nem olyan friss, de nem hagyja el magát és szerencsére mindig van, aki segít neki olyan dolgokban, amit ő már nem tud megoldani. Nagytakarítás, ablakpucolás, ezekre már nem is mer vállalkozni.
Elmélázó tekintete újra visszatért a képeslapra és tovább olvasta a jókívánságokat. A végére érve viszont egy ismeretlen név volt aláírásként.
– Vajon ki lehet? Nem rémlik, hogy ismerném. Vagy már nem is vagyok olyan fitt szellemileg és a neveket is elfelejtem? Megnézte a bélyegzőt rajta. Lehet, hogy Ágikának a lánya küldte? Vagy ő nem is ott lakik?
Hirtelen nem is tudta mit gondoljon. De a szép képeslap látványa és a tény, hogy íme, volt valami a postaládába örömmel töltötte el lelkét és nem morfondírozott tovább azon ki küldhette, csak örült neki. Bevitte és szépen odaállította a tükör mellé az előszobában.
Másnap épp kint volt az udvaron a kedvenc virágait locsolgatta, amikor érkezett a postáskisasszony. Kedvesen ráköszönt Marika nénire és nyújtotta felé a két küldeményt. Egy képeslapot és egy levelet. Marika néni örömmel vette át őket és nagyon csodálkozott, hogy két nap is egymás után van postája. Ilyesmi azért nemigen szokott előfordulni. A képeslapot azonnal megnézte, és ismét egy születésnapi kívánság állt rajta. Egyik kedves rokona küldte. A levelet nem bontotta fel ott az udvaron, hanem bement vele a konyhába. Úgy döntött, hogy szép kényelmesen elhelyezkedve bontja fel. Meglepetésére az is egy gyönyörű képeslap volt tele mindenféle jó kívánságokkal, köszöntéssel. Arca felderül, bár nem jött rá ki a feladó, mert nem volt csak egy keresztnév a képeslap alján.
Nem tudta miért, de ma nagyon jó kedvvel ébredt. Még a csontjai sem fájtak, könnyedén mozgott, jól érezte magát. A reggeli közben kinézett az ablakon, és a tekintetét mágikusan vonzotta a postaláda.
– Áhhh. Nem létezik, hogy ma is kapjak valamit. Ilyen még nem történt meg. De ha mégis lesz abban a ládikában valami? Csak egy ici-pici valami. Csak egy képeslap megint.
Alig bírta kivárni a 10 órát. Akkor szokott arra járni a postás, de ma még ez is az izgalmát akarta fokozni, mert 10 perccel később jött, mint szokott. De megérte a várakozást, és alig akart hinni a szemének. Öt képeslapot kapott egyszerre. Végtelen nagy volt az öröme. Alig tudott szóhoz jutni. A postáskisasszony is felköszöntötte és még néhány mondat erejéig beszélgetett Marika nénivel. Ő mindig örült, ha a postáskisasszonynak volt egy kis ideje beszélgetni, de most alig tudott a szavaira figyelni, mert már szívesebben ment volna befelé, hogy megnézze a képeslapokat.
Végre bejutott és egyenként végigböngészte az újabb jókívánságokat. Repesett a szíve, de nem értette miért küld neki annyi ismeretlen ember képeslapot. Felhívta a testvérét és elújságolta neki az elmúlt napok eseményét. Ketten sem tudták a titkot megfejteni.
A következő napokban csak úgy áradtak a képeslapok, a postáskisasszony már messziről lobogtatta őket. Vele örült ő is a sok szívből jövő küldeménynek. Kérdezte is, hogy mi ez a rengeteg képeslap. Marika néni nem tudta pontosan elmagyarázni, mert ő sem értette egészen, mi történik, de megtudta, hogy egyik unokahúgának van a keze a dologban.
– Egy nagyon nagy meglepi a szülinapomra. Bocsánat, hogy ez ennyi munkával jár neked kedveském!
– Jaj, ne tessék viccelni, ez rendkívül nagy öröm és megtiszteltetés nekem. A képeslapok pedig igazán gyönyörűek.
Már több mint 21 képeslapot kapott rengeteg kedves szóval, köszöntéssel, szeretettel. Azt sem tudta, hova tegye ki őket, hogy mindet lássa, mert a tükörhöz már nem fértek. Így a konyhaszekrény üveges ajtói is megteltek a képeslapokkal. Napjában többször is megnézegette őket, sokszor könnyes szemmel a meghatódottságtól. Este épp az unokahúgával beszélt telefonon, aki elindította ezt a képeslap szeretethullámot.
– Évikém, ha látnád milyen szép képeslapokat kaptam, és mennyit. Olyan csodálatos ez az egész. Ismeretlen emberek, annyi jót és szépet írnak nekem. Nem is tudom, mit mondjak. – mesélte izgatott hangon Marika néni. Jönnek a képeslapok az ország minden tájáról. Ha nincs is cím írva, de a bélyegzőn látom, hol adták fel. Ilyen boldog mostanában nem voltam, és ilyen különleges dolog velem még soha nem történt. – folytatta el – el csukló hangon, de lelkesen a mesélést. Ilyen sokan gondoltak rám. El sem hiszem. Ez egy csoda.
Eközben a vonal túlsó végén Éva is meghatódva, mosolyogva hallgatta nagynénje lelkes beszámolóját. Ő sem gondolta az elején, amikor az interneten az egyik csoportban megosztotta a kérését, hogy ez a meglepetés ilyen jó sikerül. Hálásan gondolt csoporttársaira, akik vették a fáradságot és elmentek a postára feladni egy képeslapot tele jókívánságokkal. Időt, energiát és pénzt szántak egy számukra idegen ember köszöntésére, és boldoggá tételére. Elégedetten dőlt hátra a fotelba, és hallgatta tovább nénikéje boldog szavait.
Éva és családja messze lakott Marika nénitől, úgyhogy a napján nem tudták köszönteni csak telefonon, de hétvégére összegyűlik majd a család Marika néninél és megcsodálhatják ők is a sok szeretettel teli képeslapokat.
Boldog volt, elégedett volt és nagyon örült, hogy mégis fel merte tenni ezt a kérést a csoportban. A csoporttagok is hírekre éhezve kérdezgették, mit szólt Marika néni a képeslapokhoz? Ők is nagyon izgultak, hogy a küldeményeik időben, épp a születésnapra érjenek oda. Nem is számított ilyen lelkesedésre. Éva pedig lelkesen és szeretettel a szívében tájékoztatta őket mindenről, amit megtudott a nagynénjétől telefonos beszélgetéseik során. Megígérte, hogy a szombati szülinapi buliról készít néhány fényképet is, amit megoszthat a csoporttal, a sok örömért és kedvességért, amit kaptak a csoporttagoktól, mert ez nem csak Marika néninek okozott nagy örömöt, hanem Évának is. Csodálatos érzés kerítette hatalmába, mikor arra gondolt, hogy íme, mennyi jó ember él kis hazájában. Mennyien ugranak azonnal, ha valakinek egy kis örömöt szerezhetnek, akár ismeretlen az illető akár ismerős.
***
Olvastam a beszámolót minden nap és izgatottan vártam én is, hogy a végére hány képeslap fog érkezni Marika néni születésnapjára. Külföldről is érkeztek lapok.
A végeredmény = 62 képeslap !!!
Marika néni és Éva is rendkívül hálás volt ezért a sok képeslapért és, hogy ilyen sok jószívű ember élt a lehetőséggel, hogy egy embertársuknak örömöt okozzanak.
Sok rossz dolog történik a világban, de ha megtaláljuk magunk körül a jó embereket, akik szeretetet sugároznak, jobb lesz az életünk.
Ilyen szeretetet sugárzó emberekkel, illetve írásaikkal találkozhatsz minden hónapban a Minerva online magazinban is. Olvass tőlük (tőlem) ha csak egy kis feltöltődésre vágysz, ha csak néhány perced van olvasásra, ha értelmesen akarod a szabadidődet eltölteni. A fenti írás is megjelent a szeptemberi számban.