Magyarországra jöttem

A kisfiú egy tanyán élt az édesanyjával, a nevelőapjával és mostoha testvérével. Nagyon szeretett itt lakni, mert imádta az állatokat és itt aztán volt bőven belőlük. Nevelőapja állattenyésztéssel foglalkozott, bár nem feltétlen az állatok szeretete miatt, hanem a megélhetésért. Szakmának tekintette az állattenyésztést. Ezt is tanulta az egyetemen.
A kisfiú két éve került ide a tanyára a nagyvárosból, amikor özvegy édesanyja férjhez ment a férfihoz. Nagy változás volt ez a kisfiú életében, mert a zajos, rohanó, és füstös városból a tiszta, jó levegőjű és csupa élet tanyára került, és még egy nagyobb testvért is kapott egyből. A bátyjával különösebben nem haverkodott össze, mert ő már nagy volt, sokat járt be a városba, és semmi kedve nem volt a kicsivel foglalkozni. Így a kisfiú sem erőlködött a nagy barátkozással. Megvoltak egymás mellett és kész. A kisfiúnak akadtak bőven barátai az állatok között. Minden nap többször is végig járta a tanyavilág állatseregletét és beszélgetett velük. Alig várta, hogy szülessen egy-egy újabb kutyakölyök, vagy kisborjú. Nagy szeretettel figyelte a tyúkanyót, aki maga köré gyűjtötte kiscsibéit és fel alá sétált velük a baromfiudvaron. De legtöbbet a nyúlketrecek körül sertepertélt. Mindig nagyon boldog volt, amikor egy újabb nyuszicsapat jött a világra. Alig várta, hogy a szemüket kinyissák és kibújjanak a fészeknyi pihe puha szőrcsomók közül, amit az anyanyúl a védelmükre összehordott. Olvasd tovább →