Látta már néhányszor az utcán a fiút, de nem igazán figyelt fel rá.

A 90-es évek elején sokan megragadták a lehetőséget, hogy egy kis plusz pénzt keressenek a mezőgazdasági termések leadásával. Megvolt minden faluban a terményfelvásárló, ahova le lehetett adni a megtermett gyümölcsöt: ribizlit, meggyet, málnát és például tökmagot is megszárítva. Ez utóbbival sok munka volt, de aki nem tudta mit ültessen a nagy kertjébe, többnyire ezt választotta. Így volt ezzel a lány barátnője is.

Egyik délután felajánlotta a barátnőjének, hogy megy segíteni neki a tökmagot kiszedni. Nagy gúlában trónolt az udvar közepén a sok tök. Az idő szép volt, hétágra sütött a nap, de a szél is lengedezett egy kicsit, kellemesebbé téve a levegőt. A lány a húgát is elvitte segítségképpen, így hárman felültek a tökhalom tetejére és jókedvűen, tréfálkozva, trécselve nekifogtak a munkának. Csodák csodájára még haladtak is vele.

Délfelé járt az idő, amikor nyílt a kapu. Belépett rajta egy ragyogó szemű srác, aki úgy megigézte a lányt, hogy megállt a kezében a hajításra váró tökhéj. Egyszerűen nem tudta a tekintetét elfordítani róla.

A nap hiába próbálta tündöklése minden fényét rájuk ontani, a srác arcának ragyogását nem tudta felülmúlni.  Vakítóan fehér fogai, mosolyát még csábítóbbá varázsolták és a szemei… azok a zöldeskék csillogó szemei … hát azok is nevettek. A lány szinte megvakult ettől a mosolytól.

Kiderült, hogy két házzal odébb lakik és csak átjött szomszédolni a barátnő férjéhez. De ott ragadt a lányoknál, ő is segített és remek humorával szórakoztatta őket.

A lány csak hallgatta, csak hallgatta és egyre inkább megerősödött benne az az érzés, hogy ilyen sráccal még nem találkozott és nem is fog soha többé.  A felkúszó bizsergéstől és a megmagyarázhatatlan jó érzéstől, amitől önkéntelenül is mosolyognia kellett neki is, úgy érezte , hogy két méterrel a föld felett lebeg.

Nem érzett ilyet … csak az esküvőjük napján

… 24 év tel el azóta …

Hasonló érzés akkor fogja el, amikor közös fiaikkal kacagva birkózik a srác. A lány pedig csak nézi mosolyogva a három szeretett „férfit” amint önfeledten játszanak.