Kérdezd az ősz hajú bácsit

Két napja laktunk Debrecenben egy óvodából kialakított menekült szálláson. Szüleim elindultak munkát keresni. Hallották, hogy az egyik gyárban van felvétel, megtudakolták a címet és azt hogy mivel lehet oda eljutni. A húgom és én nem akartunk a szálláson maradni, így mi is mentünk velük.

Nagy volt a tömeg a helyi járat megállójában. Megérkezett a busz, és mi a hátsó ajtón szálltunk fel. Egyszer azt mondja édesanyám, hogy meg kellene tudni hány megállót kell mennünk a megadott címig a busszal. – Kérdezd meg azt az ősz hajú bácsit, ő biztosan tudja! Odamentem, és mit látok !?! – De hiszen ez apu!

Tudni kell, hogy édesapám hamar megőszült, ilyen genetikát örökölt. Kiderült, hogy ő nem ott szállt fel ahol édesanyám és mi, hanem az első ajtón. Rögtön le is ült egy szabad helyre, és őt láttuk hátulról.

Jót nevettünk az eseten. :)

Így leírva, egyszerű kis banális történetnek tűnik, de akkor ott, és abban a helyzetben, nagyon jól esett nevetni egy kicsit, ha úgy tetszik a nyomorúságunkon. Abban az idegen környezetben, nagyon idegesek, feszültek voltunk mindannyian, még akkor is ha mindenütt magyar szót hallottunk magunk körül.

Jól esett néha nevetni egy kicsit, mert nem igazán adódott rá túl sok alkalom. Napokig emlegettük az esetet, és látod még 25 év múltán is emlékszünk rá. Pedig mennyi mindent elfelejt az ember.

Share the joy

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.