Belépett a lakásba…
Óvatosan tette, nehogy felébressze a családot. Elég későn ért haza, de ez egy ilyen nap volt. Ritkán szokott így elmaradni, de ma délután, amikor kijött az áruházból összefutott két nagyon régi barátjával. Vagy már csak ismerősével? Maga sem tudta volna ezt most meghatározni. Egyik pillanatban, amikor felelevenítették a régi szép időket, olyan volt mintha el sem váltak volna egymástól, mintha még mindig egy utcában laknának, mintha nem is telt volna el húsz év. A másik pillanatban pedig, amikor a mostani életükről számoltak be egymásnak, mintha idegenek lennének egymásnak, nem pedig gyerekkori barátok.

Éva kicsit elmélázva osont bentebb a szobában, és majdnem rálépett a földön heverő egyik játékra, amit legifjabb csemetéje felejthetett ott. De csendben lehajolt érte, felvette és a játékgyűjtő dobozba pakolta. Furcsa volt hallani ki hova jutott és kiből mi lett az elmúlt húsz év alatt. Tulajdonképpen már az is furcsa volt, hogy összetalálkozott ma ezekkel az emberekkel. Az áruházból kifele találkozott össze Jolival és Ádámmal. Mindhárman vásárolni voltak és az első pillanatban megismerték egymást, amint találkoztak. Egy városban laktak, de már húsz éve nem találkoztak. Ennek ellenére azonnal megindult a szófolyam közöttük. Gyorsan bepakolta mindenki a vásárolt holmikat a kocsijába és megbeszélték, hogy öt perc múlva találkoznak a sarkon lévő kávézónál. Beülnek egy kicsit beszélgetni, a viszontlátás örömére. Amint a kávézó teraszán elfoglalták a helyüket, a szemben lévő szállodából épp akkor lépett ki Nóra. Ádám pont arra nézett és azonnal felismerte. Odakiáltottak neki. Így történt, hogy Nóra is csatlakozott a kis társasághoz. A régi emlékek felidézése közben Ádámnak támadt egy remek ötlete, mégpedig, hogy hívják fel Pétert is. Itt lakik két utcával odébb. A telefonszámot is tudta, és rögtön tárcsázott is. Péter amint meghallotta, hogy összejött a gyerekkori banda nagy része, természetesen igent mondott a találkozóra. Már csak Elemér hiányzott a csapatból, de az ő telefonszámát senki nem tudta. Nóra azt azonban tudta, hogy menő üzletember lett. A tudakozó biztosan meg tudja mondani a vállalat telefonszámát, ott pedig megtalálhatják Elemért is. Meg is találták. Elemér elfoglalt üzletemberként azért kért egy óra türelmet, de azután ő is csatlakozott a csapathoz, mely most már teljes létszámot számolhatott.

Éva óvatosan nyomva le a kilincset, benyitott a gyerekszobába, ahol édesdeden aludtak csemetéi, mind a hárman. A pici a kiságyában, fenekét az ég felé tolva, hason aludt, ahogy szokott. Anna hosszú aranyszőke haja legyezőként szétterülve a párnán jelezte, hogy kis gazdája kiegyensúlyozott lelkivilággal tért nyugovóra, és Petike még álmában is mosolygós arca megnyugtatta, hogy idehaza minden rendben volt nélküle is, amíg ő a régi barátokkal nosztalgiázott. Kiment a konyhába, és a hűtőre ragasztott „SZERETÜNK ANYA” feliratra tévedt a tekintete, ami így sokadszorra rápillantva is egy apró könnycseppet csalt a szemébe, és jóleső érzés fogta el, hogy szükség van rá, és hogy szeretik.
Elgondolkodott, milyen lehet Jolinak, aki először nem akart mesélni az életéről, de aztán kibukott belőle és nem tudta abbahagyni a beszédet, majd a sírást sem. Nagyon nehezen tudták megvigasztalni, de hát érthető volt a kiborulása.

Belépett a lakásba…
Lerogyott az ütött kopott székre, és szörnyülködve nézett szét a konyhában. Belefáradva vette tudomásul, hogy hiába hagyott itt mindent szépen elpakolva, most egy disznóól nézett vissza rá. Az asztalon a mosatlan edények. Legalább beletette volna a mosogatóba. De nem. Az nem az ő feladata. A férje mindig ezt hajtogatta. A takarítás az asszony dolga. Mintha Joli nem tudta volna ezt magától is. De hiába próbált rendet tartani, naphosszat suvickolni a lakást, mindig úgy nézett ki, mint ahol húszan laknak és mind rendetlen és mocskos lenne. A kenyér és a morzsák is az asztalon szétszórva, az üres sörösüvegek a borosüvegek mellett csatasorban, vagy inkább csatában. Legszívesebben most ő is csatázna. Jól odavágna ennek a részeg disznó férjének. De nem lehet. Kap ő így is eleget, akkor is, ha nem szól. De már nem tud sokáig tűrni, az biztos. Feladja. Valamilyen módon feladja. A ma este után ez még inkább megerősödött benne, ahogy hallotta a többiek beszámolóit. Nem mindenkinek volt kolbászból a kerítése, de ilyen szörnyű helyzetben egyikük sem él. És neki sem kell. Ezt most végleg eldöntötte.

Belépett a lakásba…
Letette a könyvkupacot a kezéből a picike előszoba egyetlen bútorzata elé, amely ruhafogas, cipőtartó, és gardróbszekrény is volt egyben. Levetette kabátját, cipőjét, és rendszerető ember módjára mindent a helyére pakolt. Kicsi, de nagyon rendezett lakása volt. Illetve nem az ő lakása, csak bérelte azt, de már öt éve. Bútorozatlanul vette ki, mert ő akarta berendezni. Annyi pénze nem volt, hogy lakást vegyen, kölcsönt nem akart felvenni, az anyjáéknál nem akart lakni. Ez tűnt a legjobb megoldásnak. Megtalálta ezt a nagyon jó helyen lévő kis lakást, ami egyedülállóként pont megfelelt neki méretben is. Saját kis otthont varázsolt belőle magának. Az ő világának megfelelőt. A nappali és a konyha egy légtérben volt, de a hatalmas könyvespolc kettészelte a teret, két külön egységet létrehozva. Volt még egy pici hálószobája, ami tényleg csak az alvásra szolgált, mert inkább volt az hálófülke, mint szoba. De neki megfelelt. Agglegény volt. Nem kellett megosztania senkivel, így ő kényelmesen elfért benne.
Péter professzorként dolgozott a helyi egyetemen, és azt vallotta, hogy az ember holtig tanul. Az otthona is ebben a szellemben lett berendezve. Könyvek mindenhol. Könyvespolc még az ajtókeret köré építve is. Könyvek a szinte sohasem használt TV készülék mellett és tetején is.

Belépett a lakásba…
Szerette, hogy rend van körülötte. Hiába dolgozott az autószerelő műhelyben egész nap, ahol csodák csodájára szintén rend volt, amikor feljött a lakásba és megérezte azt a nyugodt, békés környezetet, amit a lakás árasztott, megnyugodott. Ez egy igazi otthon. Hálás volt párjának, hogy biztosította a megfelelő családi hátteret. A napi sokszor 16 órás hajtás után, – mert jól ment a műhely- jól esett neki kivenni a mindig feltöltött hűtőből egy jó hideg sört, vagy üdítőt. Örült neki, amikor fiai mind a nyakába ugrottak és birkózást követeltek tőle. Természetesen akármilyen fáradt volt, ez nem maradhatott el. Olyan volt ez, mint másoknál a jó éjt puszi. Most ugyan ez elmaradt, mert későn ért haza a találkozóról, de fiai biztosan megértették, hogy apát most nem várhatják meg. Kényelmesen elhelyezkedett egy kicsit még a sarokülőn, végig gondolta a ma este hallottakat, és még mindig csodálkozott, hogy az egy utcában nevelkedett gyerekek mennyire más környezetben élnek most.

Belépett a lakásba…
A komornyik azonnal ott termett és elvette az Úrtól a kabátját. Elemér kellő eleganciával és tartással bevonult a nappaliba. De szokás szerint nem talált ott senkit. A felesége és az egyetlen lánya már lefeküdtek. Ritkán szokott velük találkozni, mert mindig későig dolgozik. Nélküle megállna az üzleti élet. Vagyis hát ő gondolta ezt így. Kicsit ténfergett még a nappaliban, gyönyörködött a csodálatos festményekben, aminek a birtoklása kellő elégedettséggel töltötte el. Nagyon sok értékes műkincset halmozott fel a lakásában, amit nevezhetünk nyugodtan palotának, a maga pompáját, méretét és stílusát nézve. Elemér visszagondolva az elmúlt estére, büszkeséggel és mellét kidüllesztve lépett be a dolgozó szobájába. A bőr foteljébe úgy ült le, mint egy kiskirály, és egy szivart vett elő a dolgozó asztalon álló dobozkából, amit egy nagyon ismert politikustól kapott a támogatásáért. A szivarfüstöt eregetve, elégedetten jegyezte meg magában, hogy ő vitte a csapatból a legtöbbre. Csak körbe kell nézni mi mindene van, milyen az otthona, mit ért el az üzleti világban, és milyen hatalma van egyes körökben. Bár el kell ismerni Nóra is igen tehetős üzletasszony lett. Ki gondolta volna. Lehet meg is fogja keresni valami jó kis üzlettel, amiben együtt tudnának működni.

Belépett a lakásba…
Már késő este volt, de azért bekapcsolta a számítógépet. Mindenképpen meg akart még valamit nézni az interneten. Közben tekintete a hálószoba felé révedt, melynek ajtaja nyitva volt. Mocorgást hallott kiszűrődni, de a férje nem ébredt meg, csak a másik oldalára fordult. Kiment a konyhába, ami fel volt szerelve mindenféle modern berendezéssel. Feltöltötte a kávéfőzőt, hogy reggel csak egy gombnyomásra kész legyen a kávé. Benézett a hűtőbe, látta, hogy a férje mindent megvett, amit felírt neki. Elpakolta a napi újságot a nagyon fehér, nagyon modern, minimál stílusú dohányzóasztalról. Körbenézett és jólesően nyugtázta, hogy lakberendező nélkül is tökéletesre sikeredett az új otthonuk. Szerencsére a férje is ugyanezt a stílust szerette, így mindkettőjük igazi otthona lehet ez a hely. Nem kellett vitatkozni semmin, annyira egy hullámhosszon voltak a berendezéseket és a lakás kialakítását illetően. Noha volt pénzük, mert mindketten jól kerestek, nem vitték túlzásba a luxust, csak a saját kényelmük kedvéért vettek luxuscikkeket. Ami csak a sznobizmust szolgálta volna, na olyan náluk nem volt. És nem volt gyerekszoba sem. Ami nagyon elszomorította olykor Nórát, de megtanult ezzel együtt élni, és elfogadni. Megpróbáltak mindent, az összes lehetséges módszert de nekik nem adatott meg, hogy gyermekük szülessen. E nélkül is igazi otthont tudtak létrehozni, és úgy szerették egymást a férjével még mindig, mintha csak most házasodtak volna össze. Azért amikor Éva mesélt a gyönyörű gyermekeiről és persze a képeket is megmutatta, kicsit összeszorult a gyomra, de nem irigykedett rá, csak vágyakozott.